Quiero entresacar hoy la intervención de Sócrates referida a Protágoras de Abdera, un Sofista que vivió entre el 490 y el 420. Tendría unos treinta y algo de años en el momento en que Platón lo hace hablar con Sócrates.
El principio filosófico más famoso de Protágoras alude al status del hombre enfrentado al mundo que lo rodea. Habitualmente se designa con la expresión Homo mensura («El hombre es la medida»), fórmula abreviada de la frase Homo omnium rerum mensura est («El hombre es la medida de todas las cosas»), que traduce al Latín la sentencia original en Griego. Esta última, según Diógenes Laercio (s.III dC.), habría sido la siguiente:
Πάντων χρημάτων μέτρον ἔστὶν ἄνθρωπος, τῶν δὲ μὲν οντῶν ὡς ἔστιν, τῶν δὲ οὐκ ὄντων ὠς οὐκ ἔστιν.
«El hombre es la medida de todas las cosas, de las que son en cuanto que son, y de las que no son en cuanto que no son».
La frase figuraba, según refiere Sexto Empírico, en la obra perdida de Protágoras, y ha llegado hasta nosotros a través de la transcripción de varios autores antiguos. Aparte de Diógenes Laercio (s. III dC.), es citada por Platón (428-347), Aristóteles (384-322), Sexto Empírico (s. II/III) y Hermias (s. II/III).
Teeteto: Sí
Sócrates: Tienes ciertamente el aspecto de haber encontrado una definición de la ciencia no banal, sino que es lo que decía también Protágoras. En cierta forma diferente, decía estas mismas cosas. En efecto, dice que “el hombre es la medida de todas las cosas, de las que son en cuanto que son, y de las que no son, en cuanto que no son”. ¿Seguramente que lo has conocido esto?
Teeteto: Lo he conocido yo, y muchas veces
Sócrates: Así pues, de alguna manera, dice así, como me aparecen a mí las cosas, esas mismas son para mí, y como te aparecen a ti, lo son para ti. Pues hombres somos tú y también yo.
Teeteto: En efecto, es así lo que él dice.
{ΘΕΑΙ.}
{ΣΩ.} Κινδυνεύεις μέντοι λόγον οὐ φαῦλον εἰρηκέναι περὶ
152. (a.) ἐπιστήμης, ἀλλ’ ὃν ἔλεγε καὶ Πρωταγόρας. τρόπον δέ τινα
ἄλλον εἴρηκε τὰ αὐτὰ ταῦτα. φησὶ γάρ που “πάντων
χρημάτων μέτρον” ἄνθρωπον εἶναι, “τῶν μὲν ὄντων ὡς ἔστι,
τῶν δὲ μὴ ὄντων ὡς οὐκ ἔστιν.” ἀνέγνωκας γάρ που;
{ΘΕΑΙ.} Ἀνέγνωκα καὶ πολλάκις.
{ΣΩ.} Οὐκοῦν οὕτω πως λέγει, ὡς οἷα μὲν ἕκαστα ἐμοὶ
φαίνεται τοιαῦτα μὲν ἔστιν ἐμοί, οἷα δὲ σοί, τοιαῦτα δὲ αὖ
σοί• ἄνθρωπος δὲ σύ τε κἀγώ;
{ΘΕΑΙ.} Λέγει γὰρ οὖν οὕτω.
PLATO, Theaetetus .Phil., Dialog. J. Burnet, Platonis opera, Vol. 1. Oxford: Clarendon Press, 1900 (repr. 1967): St I.142a-210d. Word Count: 23,803
Courtesy of the Perseus Digital Library
A. man, both as a generic term and of individuals, Hom. etc., opp. gods, "ἀθανάτων τε θεῶν χαμαὶ ἐρχομένων τ᾽ ἀνθρώπων" Il.5.442, etc.; πρὸς ἠοίων ἢ ἑσπερίων ἀνθρώπων the men of the east or of the west, Od.8.29; even of the dead in the Isles of the Blest, ib.4.565; "κόμπος οὐ κατ᾽ ἄνθρωπον" A.Th.425, cf. S.Aj.761.
2. Pl. uses it both with and without the Art. to denote man generically, "ὁ ἄ. θείας μετέσχε μοίρας" Prt.322a; "οὕτω . . εὐδαιμονέστατος γίγνεται ἄ." R.619b, al.; ὁ ἄ. the ideal man, humanity, "ἀπώλεσας τὸν ἄ., οὐκ ἐπλήρωσας τὴν ἐπαγγελίαν" Arr.Epict.2.9.3.
3. in pl., mankind, "ἀνθρώπων . . ἀνδρῶν ἠδὲ γυναικῶν" Il.9.134; "ἐν τῷ μακρῷ . . ἀνθρώπων χρόνψ" S.Ph.306; ἐξἀνθρώπων γίγνεσθαι depart this life, Paus.4.26.5, cf. Philostr.VA8.31.
b. joined with a Sup. to increase its force, "δεινότατον τῶν ἐν ἀνθρώποις ἁπάντων" D.53.2; ὁ ἄριστος ἐν ἀνθρώποις ὄρτυξ the best quail in the world, Pl.Ly.211e; freq. without a Prep., μάλιστα, ἥκιστα ἀνθρώπων, most or least of all, Hdt.1.60, Pl.Lg.629a, Prt.361e; ἄριστά γ᾽ ἀ., ὀρθότατα ἀ., Id.Tht.148b, 195b, etc.
c. τὰ ἐξ ἀνθρώπων πράγματα 'all the trouble in the world', ib.170e; "γραφὰς τὰς ἐξ ἀνθρώπων ἐγράφετο" Lys.13.73; "αἱ ἐξ ἀνθρώπων πληγαί" Aeschin.1.59; "πάντα τὰ ἐξ ἀνθρώπων κακὰ ἔλεγε" D.C.57.23.
4. joined with another Subst., like ἀνήρ, ἄ. ὁδίτης Il.16.263; "πολίτας ἀ." D.22.54; with names of nations, "πόλις Μερόπων ἀνθρώπων" h.Ap.42; in Att. freq. in a contemptuous sense, ἄ. ὑπογραμματεύς, ἄ. γόης, ἄ. συκοφάντης, Lys.30.28, Aeschin.2.153,183; "ἄ. ἀλαζών" X.Mem.1.7.2; "ἄ. ὑφάντης" Pl.Phd.87b; "Μενίππου, Καρός τινος ἀνθρώπου" D.21.175; "ἄ. βασιλεύς" Ev.Matt.22.2.
5. ἅνθρωπος or ὁ ἄνθρωπος alone, the man, the fellow, Pl.Prt.314e, Phd.117e; ὡς ἀστεῖος ὁ ἄ., with slight irony, ib.116d, al.; with a sense of pity, D.21.91.
6. in the voc. freq. in a contemptuous sense, as when addressed to slaves, etc., ἄνθρωπε or "ὤνθρωπε" sirrah! you sir! Hdt.3.63,8.125, and freq. in Pl., but in Trag. only S.Aj.791,1154; simply, brother, POxy.215.1, Diog.Oen. 2.
7. slave, "ἂν ἄ. ᾖ" Philem.22; "ἄ. ἐμός" Gal.14.649; ὁ ἄ. τῆς ἁμαρτίας or "ἀνομίας" 2 Ep.Thess.2.3; "ἄ. τοῦ Θεοῦ" 1 Ep.Tim. 6.11; but τιθέναι τινὰ ἐν ἀνθρώποις make a man of, of a freed slave, Herod.5.15.
8. ἄ. ἄ. any one, Hebraism in LXX Le.17.3 (cf. ἀνήρ VI.8); ἄ. like Germ. man 'one', 1 Ep.Cor.4.1,al.
9. Medic., name of a plaster, "ἡ διὰ σάνδυκος ἄ. καλουμένη" Aët.15.43.
II. as fem., woman, Pi.P.4.98, Hdt.1.60, Isoc.18.52, Arist.EN1148b20; contemptuously, of female slaves, Antipho1.17, Is.6.20, etc.; with a sense of pity, D.19.197.—Prop. opp. θηρίον, cf. ἀνήρ; but opp. γυνή, Aeschin.3.137; "ἀπὺ ἀνθρώπου ἕως γυναικός" LXX 1 Es.9.40, etc.
Perseus Digital Library
1. man, pl., mankind
a. "σκιαρόν τε φύτευμα ξυνὸν ἀνθρώποις" O. 3.18 "ἀμφὶ δ᾽ ἀνθρώπων φρασὶν ἀμπλακίαι ἀναρίθμητοι κρέμανται" O. 7.24 "ἐν δ᾽ ἀρετὰν ἔβαλεν καὶ χάρμα? ἀνθρώποισι προμαθέος αἰδώς" O. 7.44 "φαντὶ δ᾽ ἀνθρώπων παλαιαὶ ῥήσιες" O. 7.54 "παραπειρῶνται Διὸς ἀργικεραύνου εἴ τιν᾽ ἔχει λόγον ἀνθρώπων πέρι" O. 8.4 "Αἴγιναν — ἔνθα — ἀσκεῖται Θέμις ἔξοχ᾽ ἀνθρώπων" O. 8.23 "τερπνὸν δ᾽ ἐν ἀνθρώποις ἴσον ἔσσεται οὐδέν" O. 8.53 "πολλοὶ δὲ διδακταῖς ἀνθρώπων ἀρεταῖς κλέος ὤρουσαν ἀρέσθαι" O. 9.101 "ἔστιν ἀνθρώποις ἀνέμων ὅτε πλεῖστα χρῆσις" O. 11.1 "πολλὰ δ᾽ ἀνθρώποις παρὰ γνώμαν ἔπεσεν" O. 12.10 "ἔτυμον λόγον ἀνθρώπων" P. 1.68 "μείων ἕπεται μῶμος ἀνθρώπων" P. 1.82 "ἐν ἀνθρώποισι" P. 3.21 "πολυπήμονας ἀνθρώποισιν ἰᾶσθαι νόσους" P. 3.46 "εἴ τιν᾽ ἀνθρώπων" P. 3.86 "Νέστορα καὶ Λύκιον Σαρπηδό?, ἀνθρώπων φάτις", — "γινώσκομεν" P. 3.112 "ὄρνιν Κυπρογένεια φέρεν πρῶτον ἀνθρώποισι" P. 4.217 "ὁ γὰρ καιρὸς πρὸς ἀνθρώπων βραχὺ μέτρον ἔχει" P. 4.286 "σκιᾶς ὄναρ ἄνθρωπος" (v. l. "ἄνθρωποι") P. 8.96 "εἰ δέ τις ὄλβος ἐν ἀνθρώποισιν, ἄνευ καμάτου οὐ φαίνεται" P. 12.28 "ἔστι δέ τις λόγος ἀνθρώπων" N. 9.6 "ἔνθ᾽ Ἀρείας πόρον ἄνθρωποι καλέοισι" N. 9.41 "ἔστι δὲ καὶ κόρος ἀνθρώπων βαρὺς ἀντιάσαι" N. 10.20 "χαλεπὰ δ᾽ ἔρις ἀνθρώποις ὁμιλεῖν κρεσσόνων" N. 10.72 "τὸ δ᾽ ἐκ Διὸς ἀνθρώποις σαφὲς οὐχ ἕπεται τέκμαρ" N. 11.43 "μισθὸς γὰρ ἄλλοις ἄλλος ἐπ᾽ ἔργμασιν ἀνθρώποις γλυκύς" I. 1.47 "ὅσον ὀργὰν <*>εινοκράτης ὑπὲρ ἀνθρώπων γλυκεῖαν ἔσχεν" I. 2.36 "ἄλλοτε δ᾽ ἀλλοῖος οὖρος πάντας ἀνθρώπους ἐπαίσσων ἐλαύνει" I. 4.6 "ὅσσα δ᾽ ἐ? ἀνθρώπους ἄηται μαρτύρια φθιμένων ζωῶν τε φωτῶν ἀπλέτου δόξας" I. 4.9 "ἀλλ᾽ Ὅμηρός τοι τετίμακεν δἰ ἀνθρώπων" I. 4.37 "Θεία, σέο ἕκατι καὶ μεγασθενῆ νόμισαν χρυσὸν ἄνθρωποι περιώσιον ἄλλων" I. 5.3 "φ]έρτατος ἀνθρώπων Πα." 13b. 5. ]"ἄνθρωπ[ο " Pae. 21.18 " πρὶν μὲν ἕρπε — τὸ σὰν κίβδηλον ἀνθρώποισιν ἀπὸ στομάτων Δ. 2. 3. ἁνίκ᾽ ἀνθρώπων καματώδεες οἴχονται μέριμναι στηθέων ἔξω" fr. 124. 5. "ἀν]θρώποις[ Θρ." 4. 9. —
b. as opposed to
I. gods. — "θεόμοροι νίσοντ᾽ ἐ? ἀνθρώπους ἀοιδαί" O. 3.10 “"ἔν τε θεοῖς τοῦτο κἀνθρώποις ὁμῶς αἰδέον?"” P. 9.40 "Ἄπολλον, γλυκὺ δ᾽ ἀνθρώπων τέλος ἀρχά τε δαίμονος ὀρνύντος αὔξεται" P. 10.10 "σὺν θεῷ γάρ τοι φυτευθεὶς ὄλβος ἀνθρώποισι παρμονώτερος" N. 8.17 "εἰ γάρ τις ἀνθρώπων — πράσσει θεοδμάτους ἀρετὰς" I. 6.10 "εἰ δέ τις ἀνθρώποισι θεόσδοτος †ἀτληκηκοτας† προστύχῃ" fr. 42. 5. ]"ἀνθρώπο[ις" (supp. Bury) "Δ. 2. 30. θεῶν καὶ κατ᾽ ἀνθρώπων ἀγυιάς" fr. 194. 6.
II. heroes. "ἥροες ἁγνοὶ πρὸς ἀνθρώπων καλέονται" fr. 133. 6.
III. animals. "πολύβοσκον γαῖαν ἀνθρώποισι καὶ εὔφρονα μήλοις" O. 7.63
c. a man, anyone "καὶ τὸ σιγᾶν πολλάκις ἐστὶ σοφώτατον ἀνθρώπῳ" "νοῆσαι" N. 5.18
d. woman “"καὶ τίς ἀνθρώπων σε χαμαιγενέων πολιᾶς ἐξανῆκεν γαστρός";” P. 4.98 “"τίς νιν ἀνθρώπων τέκεν";” P. 9.33